Dr. Edward Bach élete és munkássága                                                                

      Edward Bach 1886. szeptember 24-én született a Birmingham közelében fekvő Moseley-ben.         Rézöntő család elsőszülött gyermeke, két testvére van. 

16 évesen, az iskola befejezése után édesapja  fémöntödéjében  tanoncoskodott. Megfigyeléseket gyűjtött a munkások testi betegségeiről és az azokhoz kapcsolódó   lelki konfliktusokról. Ezek a tapasztalatok döntő befolyásúak voltak a hivatására nézve, hiszen sokáig vívódott azon, hogy orvos vagy teológus legyen.

Orvosi tanulmányokat folytatott Birmingham-ben és Londonban. Utána a londoni University College Hospital baleseti sebészetén kapott állást, majd később a kórház bakteriológiai és immunológiai osztályán asszisztens. Kutatásai folyamán összefüggéseket fedezett fel az emberi bélben lévő specifikus baktériumtörzsek és krónikus kórjelenségek között. A bélbaktériumokból készített és a betegeknek injekció formájában beadott vakcinákkal történő kezelés eredményei minden várakozását felülmúlták, s nemcsak a betegek egészségi állapota javult figyelemreméltóan, hanem a krónikus panasz – az artrítisz, a reuma, a fejfájás, stb. is – megszűnt. Az ígéretes eredmények ellenére nem kedvelte ezt a módszert, egyszerűbb eljáráson törte a fejét, mivel el akarta kerülni az injekció okozta kellemetlenséget és fájdalmat.

Felismerte, hogy jobb eredményeket érhet el, ha a vakcina beadását nem ismétli meg addig, amíg a korábban beadott adag jótékony hatása el nem múlik, s ebben a mellékhatások is enyhébbek voltak. E fontos felfedezések forradalmasították a krónikus betegségek kezelését, s néhány évvel később Dr. Bach egy másik orvoslási irányzatban, a homeopátiában folytatta kutatásait.

 

1917-ben egészségi állapota nagyon megromlott, rosszindulatú tumort távolítottak el a lépéből. A műtét után az orvosok csak 3 hónapot adtak neki. Fokozatosan megbékélt a halál gondolatával és arra az elhatározásra jutott, hogy az életéből hátralevő pár hetet feladatának szenteli, akkor is, ha nem sok remény van a befejezésre. Így folytatta a megkezdett kutatásokat a bélbaktériumokból készített vakcinákkal. Annyira elmélyült a kísérleteiben, hogy nem számolta az időt, reggeltől estig dolgozott, s hetek, hónapok múlásával elfeledkezett saját betegségéről és állapota egyre javult. Három hónap elteltével már lényegesen jobban érezte magát, mint az elmúlt években bármikor.

Ennek hatására átgondolta életben maradásának és gyógyulásának okát, s arra a következtetésre jutott, hogy az elmélyülést igénylő érdeklődés, a nagyfokú szeretet, a meghatározott életcél az ember földi boldogságának meghatározó tényezői és minden bizonnyal ezek segítették abban, hogy túljusson a nehézségeken és visszanyerje egészségét. Későbbi munkáiban is hangsúlyozta, hogy az általa felfedezett gyógyírek a test és az elme számára egyaránt olyan újraélesztő erővel bírnak, hogy visszatér a beteg életkedve és munkakedve, s ezzel együtt az egészsége is helyreáll.

Vakcináit egyre többen használták a krónikus betegségek kezelésében. Az 1918-as influenza járvány idején egyes katonai táborokban a katonákat is beolthatta. Gyógyulását követően folytatta kutatásait, s bakteriológusként szerzett hírneve egyre több beteget vonzott a rendelőjébe.

 

1919-ben a Londoni Homeopátiás Kórházban kapott állást, ekkor ismerte meg a homeopátia felfedezőjének, Samuel Hahnemann-nak a könyvét, az Organon-t. Bachra nagy hatást gyakorolt Hahnemann, aki sok évvel korábban, modern technikai eszközök nélkül fedezte fel mindezt, majd saját magán és néhány munkatársán próbálta ki és bizonyította be következtetéseinek helyességét.

Hahnemann hozzá hasonlóan, közeli kapcsolatot talált a krónikus betegségek és a bél-toxémia között. Dr. Bachnak különösen tetszett, hogy Hahnemann a gyógyíreket a természetből nyerte főként, és rájött arra, amit Bach is megfogalmazott, hogy minden betegség egyedi kezelésmódot igényel. S hogy a valódi gyógyítás alapja nem a betegség, hanem a beteg alkati jellemzőinek kezelése, a testi panaszoktól függetlenül.

Dr. Bach a bélbaktériumokat 7 csoportba osztotta és elkezdte kidolgozni a baktériumtörzsekhez tartozó személyiségtípusokat is. Innentől kezdve figyelte betegei jellemvonásait, hangulatait és betegségükhöz való hozzáállásukat, s úgy érezte, hogy a betegek alkati alapon történő kezelésével fokozta új módszere eredményességét. Számtalan kísérletet végzett a nozódákkal és az alkati típusokkal kapcsolatban, s hamarosan egyszerűen a talált baktériumból képes volt a beteg tüneteinek és típusának megállapítására. Fáradhatatlanul dolgozott, előadásokat tartott, orvosi lapoknak tanulmányokat írt, hogy új módszerét minél szélesebb körben megismerjék.

Dr. Bach a nozódákat gyógynövényekkel kívánta helyettesíteni. Legelőször a Nebáncsvirágot, a Bohócvirágot és az Iszalagot találta meg, melyeket a szájon át szedhető vakcinák készítésének módszerével dolgozott fel. Amikor az alkati típusoknak megfelelően használni kezdte új készítményeit, a betegei állapotában azonnali és szemmel látható javulás állt be. Hogy minden idejét új munkájának szentelhesse, feladta jól jövedelmező rendelőjét és elkezdte kutatni a további növényeket.

 

Úgy vélte egyes problémák orvoslására sokszor egyetlen esszencia is elegendő, ugyanakkor a beteg hangulatának vagy a betegség ideje alatt jelentkező hangulatváltozásoknak megfelelően több esszenciára is szükség lehet. Az esszenciákkal a betegségek kialakulása is megelőzhető, mert a közeledő betegség jelei a lelkiállapotból jó előre felismerhetőek. Ilyenkor a kezelést már akkor el lehet kezdeni, amikor az érintett még mindössze arról panaszkodik, hogy rosszkedvű, nem önmaga, stb.

Annak ellenére, hogy a különböző alkati típusokra jellemzőek bizonyos lelki állapotok, bármely hangulat bárkinél megjelenhet. Például a félelem gyakori az érzékeny, ideges alkatoknál, de a leghatározottabb, legerősebb alkatúak is megijedhetnek vagy megrémülhetnek. Ezért Dr. Bach a minden típusra és minden korosztályra legjellemzőbb hangulatokra összpontosított, s ezeket 12 csoportba osztotta be: korlátozottság, félelem, nyugtalanság, döntésképtelenség, közöny, gyengeség, kételkedés, fanatizmus, tudatlanság, türelmetlenség, rémület, szomorúság. Dr. Bach 38 esszenciát készített el.

Vészhelyzetekre, balesetekre, sokkra, öntudatvesztésre, nagyfokú fájdalomra, félelemre vagy pánikra pedig 5 esszenciából készített keveréket: az Elsősegély cseppet. (Rescue)

Munkássága során egyetlen cél vezérelte: egy tiszta és egyszerű módszert akart kidolgozni a betegségek gyógyítására. Feladatának érezte egy olyan gyógymód megtalálását, amely a krónikus, illetve a gyógyíthatatlannak tartott panaszok kezelésére is alkalmas. Meggyőződése volt, hogy a valódi gyógyításnak szelídnek, fájdalommentesnek és emberségesnek kell lennie. Mindeközben rájött arra, hogy egy betegség kezelése során a beteg személyisége sokkal fontosabb a testi panaszoknál. Elérte a célját: tiszta, fájdalmat nem okozó és egyszerű gyógyíreket sikerült kidolgoznia.

1936. nov. 27-én halt meg álmában szívelégtelenség következtében. Utódjaként két munkatársa Nora Weeks és Victor Bullen 1978-ig folytatta munkásságát, majd kijelölték azokat, akik a mai napig is a Bach Központban Bach művének őrzői és továbbvivői.

Bach virágterápia