|
A CSODÁLATOS DIÓ
A DIÓ A MAGYAROK SZENTFÁJA ÉS GÓGYÍTÓ SZERE
“A dió a magyarok szent fája, számos magyar legendában szerepel. A bölcsesség, az erő szimbóluma, termésének alakja miatt a kozmosz és az emberi agy jelképe. Levelei növekedés gátló vegyületeket építenek fel, ezeket az eső lemossa a talajra. Így gondoskodnak a diófák arról, hogy lombkoronájuk alatt ne nőjenek, szaporodjanak saját gyermekeik. “ (Jéki László: A bölcs diótól a pesto mártásig)
Gyógynövényként a zöld burkot sőt magát a termést is használják, gyógyteát azonban a levélből készítünk. A dió termésében számos vitamin és ásványi só található: magnézium, foszfor, vas, kálcium, cink, B9, B6, E és A vitamin.
A diólevelet június végétől augusztusig gyűjtjük, olyankor, mikor már szép sötétzöld a színe de még nem jelennek meg rajta rozsdafoltok. A leszedett, ép, nem foltos leveleket megszárítjuk, összevágjuk, szellős, száraz helyen tároljuk.
Hagyományos felhasználása: tonizáló, stimuláló, emésztést elősegítő és salaktalanító. Ezért ajánlják angolkórra, nyirokrendszeri betegségekre, tüdő- és csont tbc-re. Jól megfigyelhető hatása van az emésztőrendszerre és az izomzatra. Vértisztító, serkenti a máj tevékenységét és a vérkeringést. Antibiotikus hatása régóta ismert a népgyógyászatban. Vidéken a lépfenét is kúrálták vele.
Cukorbetegséget is kezelnek vele, mert szabályozza az anyagcserét, csökkenti a vércukrot, enyhíti a szomjúság érzetet, csökkenti a vizelések számát és megakadályozza a szövődmények kialakulását. A levelek összehúzó hatásúak, ezért enyhe hasmenésre és gyomorhurutra használják.
Bár a zöld-diót a legmagasabb minőségű dióként tartják számon, mégis csak most indul hódító útjára. Az egyre népszerűbb ínyencség önmagában, és számos étel kiegészítőjeként is fogyasztható, ráadásul rendkívül egészséges is.
A diófa hazánkban őshonos növény, olyannyira, hogy már honfoglaló magyar őseink is gyűjtögették, fogyasztották a Kárpát-medencében. A dió hasznosítása több évezredes múlttal büszkélkedhet – szinte minden része értékes.
A zöld-diót csak az év pár hetében lehet leszedni, több népi hagyomány szerint, Szentivánéj előtt (június 24.), a túl korai és a túl késői szüret sem jó. Macerás gyümölcs, de mindenképpen megéri a belefektetett időt és munkát.
A ZÖLD CSODA
A csonthéját még ki nem fejlesztett, fiatal, zöld termés a zöld dió, amely csak akkor fogyasztható, ha belül még puha. A hibátlan darabok szedését és átválogatását az optimális hőmérsékleten való áztatás és hosszú érlelés, a fűszerek gondos kiválasztása, a mesterséges adalékanyagoktól mentes előállítás és a használt recept pontos betartása követi. Az eredmény: enyhén diós, fűszeres illatú és ízű, édes finomság. A zöld dióból különféle eszenciák, borok, likőrök, olajok, lekvárok is készülnek.
KÖRETKÉNT, DESSZERTKÉNT EGYARÁNT IGAZI ÍNYENCSÉG
A zöld dió azon kevés ételek egyike, amelyet nem kizárólag egyetlen fogáshoz lehet fogyasztani. A kulináris ínyencség adalékmentes, kiváló különböző húsokhoz, kacsához, libához és vadakhoz, de remek alkotóeleme lehet a sajttálaknak is, főleg a füstölt sajtok ízét egészíti ki, illetve kacsa- és libamájas készítményeknek. Ha desszertként szeretnénk fogyasztani, akár gyümölcstálakhoz, kelyhekhez, vagy fagylaltféleségekhez is kiválóan illeszkedik.
NEM CSAK FINOM, EGÉSZSÉGES IS
Noha elsősorban nem egészségügyi hatása miatt fogyasztjuk, a zöld dió szirup figyelemreméltó C-vitamin- és vastartalommal bír, és a népi gyógyászat szerint máj-, gyomor- és vértisztító, gyomorerősítő, fertőtlenítő hatású, valamint segíti a vérszegénység, levertség elleni küzdelmet is.
Zöld-dió befőtt tartósítószer nélkül ?
Amikor a szomszéd mami azzal dicsekedett, hogy eltette télire a zölddió-befőttet, csak néztem rá? Befőtt zölddióból? Itt a szezonja, kipróbálom.
A mama elmondta a receptet, a kíváncsiság pedig rávitt, hogy elkészítsem első zöld-dió- befőttemet. Ez néhány éve történt. Mondanom sem kell, hogy azóta nincs megállás. Június elején-közepén fő elfoglaltságom éléskamra-ügyben a „diózás”.
Két darab ötliteres üvegbe való dió beszerzésével kezdődik a procedúra. A diókat villával szurkálom meg, majd hideg vízzel csordultig töltöm az üvegeket. Két héten keresztül minden nap egyszer kiöntöm a vizet belőlük, majd újratöltöm azokat, s hűvös helyen pihentetem.
A 15. napon a két darab ötliteres üvegben lévő diót nagy lábosba teszem és egy deciliter 10 százalékos ecetet, valamint annyi vizet öntök hozzá, hogy ellepje a gyümölcsöt. Felforralom, majd a levet leöntöm róla. A dióm megpuhul és fekete lesz.
Ezt követően újra annyi vizet öntök hozzá, hogy ellepje, hozzáadok 1 kg cukrot, 1 kis darab fahéj rudat, 8-10 darab szegfűszeget, 1 teáskanál citromsavat és – kevergetve – újra felforralom, majd 24 órán át pihenni hagyom. Másnap és harmadnap (!) forralást megismétlem. Ekkor kiszedem a diót, 720 ml-es üvegekbe rakom, üvegenként ráöntök egy stampedli – bármilyen – rumot, majd a forró lével csordultig töltöm.
Végezetül következik a palackozás. Tartósítószert nem teszek bele: úgy zárom le, hogy két réteg fólia közé késhegynyi nátrium-benzoátot teszek, majd ezt az üveg szájára húzom, s erre tekerem rá a fedelet. Így mehet a száraz dunsztba.
Ez a befőtt szerintem maga a csoda! Időigényes munka, de megéri!
A zölddió befőtt egyébként sok helyütt a karácsonyi ünnepi menü elhagyhatatlan része.
Gyorsabban elkészíthető zöld-dió befőtt:
Elkészítési idő: nettó 1 óra, bruttó 2 óra + 48 óra pihentetés
Alapanyagok:
· 1 kg zöld dió előkészítve
· 65 dkg cukor
· 2 pohár víz
· fél rúd vanília
· 1 rúd fahéj
· 2 csillagánizs
· 1 szem szegfűszeg
· 1 narancs héja
A cukorból és a vízből szirupot főzök, hozzáadom a fűszereket és a diókat is. Fél órát forralom, majd 24 órát pihentetem. Másnap újra felforralom és még 24 órát pihentetem.
Végül a diókat steril üvegekbe teszem, a szirupot beforralom és a gyümölcsre öntöm. Lezárom, fejre fordítom és dunsztban hagyom kihűlni.
Meghaltam volna, ha nincs diófám
“Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:
– Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában…
Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban nagyon hamar el tudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám,
nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot….
Az autó halad a tavaszi verőfényben… a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette….
Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.
Járható út… Megyek és én is veszek tíz facsemetét!”
A diófa az ember legnagyobb barátja
Kertes házaink szinte mindegyikében megtalálható egy kedves szeretni való fa a diófa. Az árnyas terebélyes növényről kevesen tudják, bár termését sokan kedvelik, hogy mennyi gyógyhatást köszönhetünk e növénynek. Mikor legközelebb a tűző napsugarak elől védelemért egy diófa lombja alá menekülsz, gondolj arra is, hogy a kellemes, hűvös árnyékon túl mennyi csodát adhat neked ez a fa, szeresd, légy a barátja! S ne feledd el, hogy ő attól boldog, ha segíthet, termésével, levelével, árnyékával. Élj vele!
A dióról nem lehet lelkesedés nélkül írni. , hisz tavasztól őszig a legtöbb élmény, beszélgetés, eszegetés a diófa hűs árnyékában történik. A régiek nem véletlen tisztelték, hiszen nem csak termése, hanem levele is igazi elixírnek számított. Az a sok-sok módszer, amit most átnyújtunk, sok nemzettől származó, vidéki tapasztalati megfigyeléseken alapul, de ma már tudományos alapja is van.
A dió- latin nevén Juglandaceae, vagy a házikertben elterjedtebb a Juglans Regia ősidők óta honos a Kárpát-medencében. Az eredetileg mocsári növény kedvező élettere a csapadékos, néha elárasztott termőhely, rendkívül vízigényű. A kertben is a félárnyékos, nyirkos helyet kedveli, s mivel tápanyagigényes, trágyázás után termésbőséggel hálálja meg azt.
Ezért igaz az ismert mondás, hogy a diófa az ember legnagyobb barátja, mert ha elfogadjuk a diófát barátunknak, és gondozzuk, kártevőit pusztítjuk, akkor segítségünket ugyanolyan módon hálálja meg, rengeteg gomba, rovar, féreg, baktérium fertőzésétől tud minket megszabadítani. Mintegy szimbiózis alakult ki a diófa és az ember között.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Nagyon érdekes gondolatokat osztottál meg a dióval kapcsolatosan és a történet is nagyon tetszett. Köszönjük, hogy segítesz az egészségesebb élet kialakításában. Dóra